Élete
Géza fejedelem és Sarolt házasságából három leány és egy fiú született. Juditot I. Boleszláv lengyel herceghez adták feleségül 985-ben. Sarolta 1010-ben Abához, az ifjú magyar törzsfőnökhöz, későbbi magyar királyhoz ment feleségül, aki megkeresztelkedésekor a Sámuel nevet vette fel. Ilona pedig Orseolo Ottóhoz, a későbbi velencei herceghez (dózse) ment feleségül 1011-ben. Ref, 66-67 old.
996-ban István feleségül vette Gizella hercegnőt, II. Henrik bajor herceg leányát, aki III. Ottó német-római császárral rokonságban állt. E házasság az Árpádok családját földrészünk legelőkelőbb uralkodó házai közé emelte, és a magyar állam tekintélyét hirdette. A bajor hercegi család bár közeli rokona volt a császárnak, Henrik herceg, Gizella apja politikai ellenlábasa volt, és nemegyszer fegyvert fogott a császár ellen. Amikor Géza a bajor hercegnőt kérte fia számára hitvesül, jelezte, hogy barátságban szeretne élni a császárral, de nem rá, hanem vetélytársaira akar támaszkodni, és ezzel országa függetlenségét fenn akarja tartani. Mindazonáltal a császár jó szemmel nézte a házasságot, és az ifjú vőlegénynek nászajándékba szent Móric vértanú lándzsáját küldte, mely egyes források szerint tartalmazott egy szeget Krisztus keresztfájáról. Ereklyeképpen fogadta el és őrizte a magyar uralkodó család, de nem használta világi hatalmának jelképéül. Ref, 69-70 old.
997 februárjában Géza fejedelem befejezte emlékezetes pályáját, fiára, Istvánra bízva a munka folytatását. Ref, 70 old.
1003-ban II. Henrik német császárra, Gizella királyné testvérére, öccse, Bruno fegyvert fogott, ezért a császár a magyar udvarba menekült. Ref, 79 old.
1007-ben született meg Imre herceg, István király és Gizella egyetlen felnőttkort megért gyermeke, aki nagy műveltségű papok, mint például Gellért püspök, és lovagok felügyelete alatt nevelkedett. Ref, 82 old.
István király gyakran segítette II. Henrik német császárt, Gizella királyné testvérét a lengyelekkel szemben, akik néha betörtek magyar földre és az észak-nyugati részeket egész a Dunáig pusztították. Orseolo Ottó Velencei dózse is sógora volt, akinek felesége, a magyar hercegasszony, egy feltűnő szépség, szívén viselte a két udvar barátságát. István készséggel támogatta sógorát abban, hogy Velence a bizánci főhatalom alatti dalmát tengerparton megvesse a lábát. Mivel az Orseolok II. Henrik császárral is szoros barátságot ápoltak, a XI. század első két évtizedében egy hatalmas hármas, német-olasz-magyar szövetség állt fenn, és gyakorolt befolyást az európai politikára. Ref, 80 old.
E szoros együttműködésnek II. Henrik német császár halála vetett véget 1024-ben, amely a külpolitikai helyzet gyökeres változását hozta. István megbékélt a lengyelekkel; azonban a német birodalom élére új uralkodói család és új politika lépett, és csakhamar az Orseolok is elvesztették egy időre az uralmat. Ref, 80 old.
1031 szeptember 2-án talán azon ünnepélyek egyikén, amelyeket Henrik herceg békealkudozásai során rendeztek, tartották azt a vadászatot, amelyen Imre herceget egy vaddisznó megölte. A szülőket, akik elveszítették szeretett fiúkat, a földig sújtotta a váratlan csapás. István királynak új trónörököst is kellett választania, és először nagybátyja fiára, Vazulra gondolt. Ref, 83 old.
1032-ben azonban Orseolo Péter, István nővérének a fia a magyar udvarba került, és finom modorával, olasz furfangjával hamar megnyerte a király és a királyné rokonszenvét, akik bíztak keresztény voltában. Így az udvarban két párt alakult, amelyek egyike az Árpádfiak, a másik pedig a Péter trónöröklése érdekében ügyködött. A fondorlatok, cselszövések játékában az idegenből idekerült főpapoknak és lovagoknak, az udvari tisztségviselőknek köszönhetően csakhamar Péter kerekedett felül, és megvakíttatta vetélytársát, Vazult. Ez gyakori büntetés volt a középkorban; főleg a trónkövetelőket sújtották vele. Vazul testvére eltűnt. Az Árpád-házi hercegek, András, Levente és Béla még gyermekek voltak; ők a későbbiekben István tanácsára Lengyelországba menekültek. István élt királyi hatalmával és Orseolo Pétert formálisan is trónörökösévé rendelte. Intézkedése nem ütközött ellenállásba, mivel csak később alakult ki az a közvélemény, miszerint a királynak az Árpádok férfitagjai sorából kell kikerülnie. Péter, mint hivatalos trónörökös az udvari állásokba bizalmasait, az idegeneket ültette, testőrséggel vette körül magát, és mindent megtett, hogy majd amikor megürül a trón, azt elfoglalhassa. Ref, 83-84 old.
1038 augusztus 15-én valószínűleg ott, ahol született, az esztergomi palotájában, István király csendesen távozott az élők sorából. Halálának hírére gyászba borult az ország, és özönlöttek a tömegek Székesfehérvárra, a temetésére. A Mária tiszteletére általa felszentteltetett székesegyház közepén, egy fehér márvány síremlékben helyezték örök nyugalomra. Ref, 84 old.
