Élete
1007-ben született meg Imre herceg, István király és Gizella egyetlen felnőttkort megért gyermeke, aki nagy műveltségű papok, mint például Gellért püspök, és lovagok felügyelete alatt nevelkedett. Ref, 82 old.
1015-ban István király az államszervezés során a Temesközben ellenállásba ütközött, ahol Ajtony törzsfő és vezér a területét független fejedelemséggé szerette volna nyilvánítani. Görögkatólikus lévén, István ellen a bizánci udvarnál keresett támaszt. A bizánci birodalom az előző évtizedek során bekebelezte a bolgárok földjét és délen közvetlen szomszédjává vált Magyarországnak; területüket az Al-Duna és a Száva határolta. István bár jó viszonyt ápolt a görög udvarral, az mégis üdvözölte Ajtony azon törekvését, hogy magyar földön lehetőleg önálló és görög vallású fejedelemséget alapítson. Ajtony szívesen fogadta a görög hittérítőket, sőt görög püspökséget is alapított. István római katolicizmusa ellen a görög egyházat tűzte zászlajára, amely a görög császár fennhatóságának elismeréséhez vezetett volna. István kinevezte Gellért tudós velencei szerzetest Marosvidék püspökévé, de Ajtony nem ismerte el e kinevezést. A Maros bal partján, egy római erőd helyén várat épített, Marosvárát, tekintélyes hadsereget toborzott, és a király jogait bitorolta; az erdélyi királyi bányákból a Maroson Szegedre szállított sóra vámot vetett, vagy a szállítást teljesen megakadályozta. Később teljesen elszakadt a királytól, a görög császár hűbéresévé válva. Ref, 78-79 old.
1029-ben, mielőtt a görög hódítás Temesközben teljesen megszilárdult volna, István király végezni akart a lázadó Ajtonnyal. Csanádot, Ajtony egyik elpártolt hívét helyezte hadai élére, aki Törökkanizsánál átkelt a Tiszán és éjjeli rajtaütéssel leverte Ajtonyt. Hívei és az egész lakósság hamar meghódolt Istvánnak. Marosvár megkapta a Csanád nevet, vármegyeközpont és a római katólikus püspökség székhelye lett. Ref, 79 old.
1030-ban Gellért püspök átvette a Csanádi egyházmegye vezetését. Ref, 79 old. Nemsokára Csanádon kitűnő tanári karral rendelkező papneveldét hozott létre. Ref, 115 old. Egy megjegyzéséből arra következtethetünk, hogy a népköltészet már virágzásnak indult ebben az időben. A hegedűsök és lantosok a szerelemről és a nemzeti nagyságról énekeltek, de sajnos semmi nem maradt ránk e művekből. Ref, 116 old.
A német-római császár megértette, hogy csupán fegyverrel nem igázhatja le a magyarokat, ezért a pápához fordult. IX. Benedek pápa készségesen bitorlónak nyilvánította és kiátkozta a magyar uralkodót. Akkoriban az egyházi átok volt a legfélelmetesebb büntetés, amely kizárta az illetőt a hívők közösségéből, és ha király volt, alattvalóit felmentette kötelezettségeik alól. A pápai átok híre nehezen jutott el Magyarországra, így az 1043-as császári támadás is meghiúsult. Ekkor azonban Sámuel király a békéért évi 400 font arany kifizetésére kötelezte el magát, amely megingatta tekintélyét. Ref, 121-122 old.
1044-ben a húsvétot Sámuel Csanádon töltötte, ahol Gellért püspök a szószékről hevesen leszólta a királyt, azt mondván, hogy a negyven napi szent böjtöt gyilkos kardjával szennyezte be, és nem érdemel bűnbocsánatot. Sámuel nagylelkűen megbocsájtott; mely tette vesztét okozta. Gellért nyílt fellépése a világi tisztviselők hűségét is megingatta. Egyesek kiszöktek Péterhez Németországba, mások lesték az alkalmat, hogy elpártoljanak a kiátkozott királytól. 1044 nyarán a német-római császár újabb támadást indított Magyarország ellen. A tömegek lelkesen gyűltek országuk függetlenségéért harcoló királyuk köré. Sámuel király Ménfőnél a németekre támadt, ahol egyes magyar ispánok csata közben átpártoltak a németekhez. Csupán az árulás szerezte meg III. Henriknek a diadalt. Sámuel királyt elfogták és kiszolgáltatták Orseolo Péternek, aki fejét vetette. Egyházi átok alatt hunyva el, tetemét népe titokban az általa alapított sári monostor egy zugába temette. Ref, 122 old.
Sámuel király halála után a német-római császár Orseolo Pétert helyezte a magyar trónra. Péter feltétel nélkül elismerte Magyarország nevében a császár uralmát, sőt a bajor jogot is kiterjesztette az országra. Ref, 123 old.
Péter kérelmére Henrik császár erős sereget hagyott nála, azonban uralma csak az idegen lándzsákon nyugodott. Mivel az egyház is támogatta, a király iránt támadt gyűlölet egyre inkább kiterjedt püspökeire, sőt a katólikus vallásra is; a pogány hagyományok itt-ott újra éledezni kezdtek. 1046 tavaszán felkelés tört ki, és a vezetők követeket küldtek az Árpád-házi hercegekért Lengyelországba. András és Levente 1046 nyarán lengyel segítséggel jelent meg Abaújban, ahol nagy tömeg fogadta őket. E hírre Péter újra Németországba akart szökni, de a saját környezetében levők elfogták és kioltották életét. Ref, 123 old.
Eközben a felkelés szétterjedt az egész országban. A tömeg rabolta, gyilkolta az olasz és német tisztségviselőket, az adó- és tizedszedőket, lerombolta, felperzselte a katólikus templomokat, és a főpapokat is üldözőbe vette. Gellért három másik püspökkel Pestre igyekezett, amikor Vata, az egyik vezér, aki újra pogány szokásokat vett fel, embereivel elfogta. Felhurcolták egy hegyre, amelyről ledobták, a lenn várakozó pogányok pedig darabokra vágták holttestét. Így vált Gellért püspük, a későbbi szent a magyar kereszténység egyetlen neves vértanújává; a hegyet pedig róla nevezték el. Ref, 124 old.
András néhány hét alatt országszerte helyreállította a régi rendet. Mihelyt a felkelés elérte célját, a német uralom ledöntését, a tömegek önként letették a fegyvert. Ref, 124 old.
