Élete
1015-ban István király az államszervezés során a Temesközben ellenállásba ütközött, ahol Ajtony törzsfő és vezér a területét független fejedelemséggé szerette volna nyilvánítani. Görögkatólikus lévén, István ellen a bizánci udvarnál keresett támaszt. A bizánci birodalom az előző évtizedek során bekebelezte a bolgárok földjét és délen közvetlen szomszédjává vált Magyarországnak; területüket az Al-Duna és a Száva határolta. István bár jó viszonyt ápolt a görög udvarral, az mégis üdvözölte Ajtony azon törekvését, hogy magyar földön lehetőleg önálló és görög vallású fejedelemséget alapítson. Ajtony szívesen fogadta a görög hittérítőket, sőt görög püspökséget is alapított. István római katolicizmusa ellen a görög egyházat tűzte zászlajára, amely a görög császár fennhatóságának elismeréséhez vezetett volna. István kinevezte Gellért tudós velencei szerzetest Marosvidék püspökévé, de Ajtony nem ismerte el e kinevezést. A Maros bal partján, egy római erőd helyén várat épített, Marosvárát, tekintélyes hadsereget toborzott, és a király jogait bitorolta; az erdélyi királyi bányákból a Maroson Szegedre szállított sóra vámot vetett, vagy a szállítást teljesen megakadályozta. Később teljesen elszakadt a királytól, a görög császár hűbéresévé válva. Ref, 78-79 old.
1029-ben, mielőtt a görög hódítás Temesközben teljesen megszilárdult volna, István király végezni akart a lázadó Ajtonnyal. Csanádot, Ajtony egyik elpártolt hívét helyezte hadai élére, aki Törökkanizsánál átkelt a Tiszán és éjjeli rajtaütéssel leverte Ajtonyt. Hívei és az egész lakósság hamar meghódolt Istvánnak. Marosvár megkapta a Csanád nevet, vármegyeközpont és a római katólikus püspökség székhelye lett. Ref, 79 old.
1030-ban Gellért püspök átvette a Csanádi egyházmegye vezetését. Ref, 79 old. Nemsokára Csanádon kitűnő tanári karral rendelkező papneveldét hozott létre. Ref, 115 old. Egy megjegyzéséből arra következtethetünk, hogy a népköltészet már virágzásnak indult ebben az időben. A hegedűsök és lantosok a szerelemről és a nemzeti nagyságról énekeltek, de sajnos semmi nem maradt ránk e művekből. Ref, 116 old.
