Élete
971-ben Taksony fejedelem meghalt, és a Duna mellett, Taksony falu közelében temették el. Őt már királynak is nevezték kortársai. A fejedelmi székben legidősebb fia, a huszonöt éves Géza követte. Ref, 60-61 old.
Géza vitéz, bátor ember volt, de nem vágyott véres babérokra, hanem atyja államszervezői munkájának betetőzésére törekedett. Bár uralkodása alatt is folytak az apró harcok és betörések a határokon, nagy háborút egyet sem viselt. A krónikások uralkodói programját is kifejtik: tudván, hogy országának földje jó és termékeny, azt javasolta népének, hogy tegye le a fegyvert, inkább dolgozzék és kereskedjék szomszédaival ama javakkal, amelyek itthon dúsan teremnek. Ref, 60-61 old.
Bizánc erősödésének köszönhetően, Géza úgy döntött, hogy szakít atyái hagyományával, és bár a keleti császársággal továbbra is jó viszonyt ápol, a nyugati, német-római császársággal is érintkezést fog keresni. 973-ban 12 főemberből álló követséget küldött német földre, mely Húsvét táján Quedlinburgban tisztelgett I. Ottó császár előtt. Az ekkor létesült egyezség óta, bár a határszéli villongások nem szűntek meg, a két udvar békében élt egymással. Ezen egyezség során megnyitotta országát a német hittérítőknek is, melyek itt már jól megmunkált talajra találtak. Pilgrim passaui püspök kezdte meg a térítést, és küldötteinek előírva, hogy az erőszak mellőzésével, csupán rábeszéléssel és nemes példával szerezzenek híveket az igének. Ref, 62 old.
974-ben ötezren keresztelkedtek meg, sőt a térítők úgy találták, hogy az egész nép kész felvenni a kereszténységet. Paradicsomiaknak rajzolták meg hazánk felekezeti viszonyait, ahol a farkas meg a bárány együtt legel és az oroszlán megszelídülve nem vérrel és hússal, hanem szénával táplálkozik. Ref, 62 old.
975-ben Géza fejedelem és az Árpádok egész családja megkeresztelkedett. Neje, Sarolt már keresztény volt, mivel apja 948 körül felvette a kereszténységet. A fejedelmi család példáját tömegesen követték a törzsfőnökök, az udvari tisztek, a fejedelmi haderő vezetői és katonái. Ref, 62-63 old.
A magyar uralkodói család megtérése világtörténelmi esemény volt. A nyugati országok ünnepelték, hogy az a nép, amely három nemzedéken át a kereszténység réme, ostora, templomok fosztogatója és zárdák pusztítója volt, most belépett a keresztény közösségbe, mivel Géza megtérését a külföld a teljes magyarság megkeresztelkedésével azonosította. A költői képzelőerő Géza megtérését átvitte a múlt mondai világába, és Attila hun király megtérésévé alakította, akinek ragyogó emléke még élt a germán népek között. Valószínűleg Pilgrim püspök íratta össze azokat a népénekeket, amelyek alapján később a Nibelungen-ének utolsó része, a Panasz (Klage) készült, s mely Géza megkeresztelkedése mintájára rajzolja meg Attila megtérését. A kép, melyet az ének Attila udvaráról nyújt, lényegében Géza udvarának a mása, ahol keresztények és pogányok szívélyesen érintkeznek, a királyné meg ügyesen és következetesen fáradozik férje megtérítésén. Ref, 63 old.
Géza fejedelem és Sarolt házasságából három leány és egy fiú született. Juditot I. Boleszláv lengyel herceghez adták feleségül 985-ben. Sarolta 1010-ben Abához, az ifjú magyar törzsfőnökhöz, későbbi magyar királyhoz ment feleségül, aki megkeresztelkedésekor a Sámuel nevet vette fel. Ilona pedig Orseolo Ottóhoz, a későbbi velencei herceghez (dózse) ment feleségül 1011-ben. Ref, 66-67 old.
996-ban István feleségül vette Gizella hercegnőt, II. Henrik bajor herceg leányát, aki III. Ottó német-római császárral rokonságban állt. E házasság az Árpádok családját földrészünk legelőkelőbb uralkodó házai közé emelte, és a magyar állam tekintélyét hirdette. A bajor hercegi család bár közeli rokona volt a császárnak, Henrik herceg, Gizella apja politikai ellenlábasa volt, és nemegyszer fegyvert fogott a császár ellen. Amikor Géza a bajor hercegnőt kérte fia számára hitvesül, jelezte, hogy barátságban szeretne élni a császárral, de nem rá, hanem vetélytársaira akar támaszkodni, és ezzel országa függetlenségét fenn akarja tartani. Mindazonáltal a császár jó szemmel nézte a házasságot, és az ifjú vőlegénynek nászajándékba szent Móric vértanú lándzsáját küldte, mely egyes források szerint tartalmazott egy szeget Krisztus keresztfájáról. Ereklyeképpen fogadta el és őrizte a magyar uralkodó család, de nem használta világi hatalmának jelképéül. Ref, 69-70 old.
997 februárjában Géza fejedelem befejezte emlékezetes pályáját, fiára, Istvánra bízva a munka folytatását. Ref, 70 old.
