Élete
Zoltát fia, Taksony követte a trónon. Hogy távol tartsa magától az ellenséget, a magyarság a határok mentén több napi járóföldön át pusztaságot alakított ki. Messze elhajtotta a népet, ha ugyan volt, hogy e terület lakatlan maradjon. Így a besenyők földjétől négy napi távolság, pusztaság választotta el a magyarokat. Nyugaton a német határokat egészen az Enns folyóig feldúlták, úgyhogy a hajdan virágzó falvak és városok helyén csak vadállatok tanyáztak, és a folyókon az utas sehol nem talált átkelő helyet. Délnyugaton bár a Dráva és Száva köze a magyar érdekkörbe tartozott, rengeteg erdős terület lakatlan maradt, és a vadon itt is távol tartotta az ellenséget. Ilyen pusztaságok övezték a haza belsejét. Ezen belül erődítményeket emeltetett a fejedelem, melyeket gyepük-nek neveztek, és védelmüket állandó őrségre bízta. Ahol nem volt folyóvíz vagy mocsár, ott árkot ástak, és mögötte sövényből, fából, földmunkával erődítményeket emeltek, amelyek támadás esetén képesek voltak feltartóztatni az ellenséget addig, amíg a fejedelem a nemzeti haderőt mozgósította. 907-ben a németek a haza szívébe tudtak nyomulni; később, a szélek védelmének köszönhetően, az egész század folyamán nem jutott be az ellenség magyar földre. Ahol az ország belsejéből a fontosabb közlekedési utak a gyepühöz értek, ott katonasággal őrzött kaput nyitottak; egy ilyen kapu Erdélyben a Meszesi kapunál volt. Ref, 53-55 old.
943-ban az alig 16 éves Taksony, fiatal fejedelem vezette a magyar hadakat külföldre. Ez már nem kisebb méretű portyázás, hanem valóságos hadjárat volt, melyben az itthon nélkülözhetetlen csapatokon kívül az egész nemzeti haderő részt vett. Végigvonult Olaszországon, le egészen Otrantóig, és hatalmas zsákmánnyal tért haza. Ő nem indult többet külföldre, de népe folyton újabb kalandokat keresett. Ref, 46-47 old.
954-ben Belgiumon, Franciaországon és Burgundon át portyázva, Felső-Olaszországba fordultak, és óriási zsákmánnyal tértek haza. Ez volt az utolsó nagy európai kalandozásuk. Ref, 47 old.
955-ben Bulcsú, Lehel, Súr és Botond vezetése alatt a magyarok megtámadták Augsburg városát, azonban Ottó császár ellenük vonult, és Lech mezejénél elveszítették a csatát. Az elfogott vezéreket Bulcsút, Lehelt, Súrt felakasztották. A seregből csak kevesen vergődtek haza. Hogy megbosszulják azt, ahogy a németek a vezéreikkel bántak, a magyarok a hagyomány szerint 20 000, korábban foglyul ejtett német rabszolgát végeztek ki, mely nyílván túlzás. Ref, 48 old.
Taksony érdeme volt, hogy a magyarok e súlyos csapást ki tudták heverni, és hogy továbbra is megtartották hazájukat. Ref, 60 old. Azonban e veresség nem vetett véget a külkalandozásoknak: a német határon a kisebb harcok folyamatosak voltak, és az osztrák határgrófságokat csak évtizedek múlva sikerült a császárnak visszaállítania. A betörések a görög birodalomba is folytatódtak: néha egész Konstantinápolyig, vagy a Balkán délnyugati részeibe is eljutottak. Ref, 48 old.
A krónikások feljegyzik Taksonyról, hogy állandó kapcsolatban állt a vándorlások során hátramaradt magyarokkal, követeket küldött hozzájuk, valószínüleg beköltözésre biztatta őket. Folyamatosan jöttek is kisebb-nagyobb rajokban, nemcsak magyarok, hanem egyéb népek is. Taksony stratégiai és honvédelmi szempontok alapján telepítette le őket. Talán ekkor költözött be a székelység is, mely távol lévén a nemzeti élet központjától, sokáig megőrizte jogi, katonai és gazdasági tekintetben ősi szervezetét. Ref, 56 old.
A Taksony vezér által magyar földre telepített nyugati rabszolgák és az önkéntes bevándorlók is többnyire keresztények voltak. Így a magyarok, bár külsőleg pogányok lévén, már a X. század második felében a kereszténység közvetlen hatása alá kerültek, mely vallás tiszta vize mindenfelől érintette; hullámai folyton csapdosták és lassanként alámosták régi hitüknek alapjait.
Először Bizánc, a szövetséges kezdett a magyarok megtérítésével fogalalkozni. Nem küldött hittérítőket, viszont azokat a magyarokat, akik politikai okoknál fogva Konstantinápolyban jártak, megpróbálta megnyerni. 948 körül Tormács (Tormás), Árpád egyik unokája, illetve a bölcs Bulcsú, a híres törzsfő és kende fordultak meg a császári székvárosban, ahol felvették a keresztény hitet. Azonban otthon még nem volt keresztény papság és egyházi szervezet. Ugyanebben az időben az erdélyi törzsfő, Zombor gyula is Konstantinápolyban járt, ahol megkeresztelkedett. Ő már papot is vitt haza, Hierotheosz barátot, akit a konstantinápolyi pátriárka "Turkia (Magyarország) püspökévé" szentelt. Ő volt az első magyar püspök, így Erdélyben a kereszténység némi szervezettséget nyert és az erdélyi gyulák családjai keresztényekké váltak. Ref, 59-60 old.
971-ben Taksony fejedelem meghalt, és a Duna mellett, Taksony falu közelében temették el. Őt már királynak is nevezték kortársai. A fejedelmi székben legidősebb fia, a huszonöt éves Géza követte. Ref, 60-61 old.
