I. László király uralkodása (1075-)

I. László trónralépése

Küzdelmek Salamonnal

Uralkodása első éveiben legfontosabb feladatának tekintette, hogy a trónkövetelő Salamontól visszaszerezze az általa birtokolt nyugati országrészt, a mosonyi és pozsonyi várakat és kapukat. ^{Ref, 138-139 old.}

Mivel Salamon IV. Henrikre támaszkodott, László a pápával és Rudolf sváb herceggel, a német ellenkirállyal és a vele tartó urakkal lépett érintkezésbe. Rudolfnak fegyveres segítséget ígért, és 1079-ben feleségül vette leányát, Adelhaidot. Erre IV. Henrik hadat indított ellene, de kudarcot vallott, sőt Luitpold osztrák őrgróf is elpártolt tőle, és Lászlóval szövetkezett. Ennek következtében Salamon 1081-ben, Pozsonyban két tűz közé került, és kegyelmet kért Lászlótól. Salamon lemondott a koronáról, s ő és öccse, Dávid herceg is elismerte Lászlót királyának, aki bőkezűen gondoskodott a rangukhoz illő ellátásukról. Dávid herceg haláláig megtartotta ígéretét, viszont Salamon nem tudott beletörődni helyzetébe, így a király 1083-ban kénytelen volt a Visegrádi várba, a Salamon tornyába zárnia. 1083 augusztus 20-án azonban, István király szentté avatása alkalmából visszaadta szabadságát. Salamon erre Németországba futott, és ismét a császárhoz fordult segítségért, IV. Henrik viszont a pápával való küzdelem elmérgesedésével volt elfoglalva. ^{Ref, 139-140 old.}

Ekkor Salamon a pogány besenyők közé ment, és 1085-ben segítségükkel betört az országba, de László király leverte őket. Salamon néhány hívével megmenekült és a besenyők között maradt. Valószínüleg egy bizánci területre való besenyő betörés alkalmával vesztette életét, azonban a hagyomány szerint remetének állt, és Póla vidékén halt meg. ^{Ref, 140 old.}

I. László király intézkedései

Salamon halála után László király figyelme a nyugati országrészről a délire és a keletire fordulhatott, ahol időközben jelentős változások történtek. A mai Moldvában és Havasalföldön kunok telepedtek meg egészen az Oltig, ahol a magyar terület kezdődött, amelyet Szörénytorony vára védelmezett. Az új szomszéd minduntalan Erdélybe tört. László és magyar hadai nemcsak ismételve kiverték, hanem saját országukban is felkeresték őket. Maga László király behatolhatott a kun terület azon részeibe, amely a római birodalom egykori Moesia tartományához tartozott, 1091-ben ugyanis László a magyarok és Moesia királyának nevezi magát. ^{Ref, 141-143 old.}

1091-ben a kunok 40 000 fős csapattal, Kapolcs vezérrel az élükön, a Törcsvári szoroson át mégis betörtek Erdélybe, onnan a Meszesi kapun át Biharba, majd a Tiszán átkelve pusztítottak. A már visszavonulóban levő kun sereget László a Temes vizénél érte utol és verte le. ^{Ref, 143 old.} A csata a mai Iklód, Nagyszilas, Buziásfürdő, Nagykövéres és Magyarszákos közötti területen zajlott le. A Pogányos patak az ekkor elhunyt sok pogányról kapta a nevét.

László király a székelyeket határőrökké tette, tiszteletben tartván saját intézményeiket. A királyi hatalom közvetlenül nem avatkozhatott dolgaikba, területük nem tekinttetett királyi földnek. A királyi kinevezésnek sem volt itt érvényessége, a tisztségeket maguk töltötték be.

A Maros, a Kis- és Nagy-Küküllő völgyeit benépesítette, a gyepüket kiterjesztette és kiegészítette. Gyulafehérvárra telepítette, ahol talán újraalapította az erdélyi püspökséget. A bihari püspökség székhelyét Biharról Nagyváradra költöztette, ezáltal létrehozva a váradi püspökséget, és fényes székesegyházat emelt. ^{Ref, 141 old.}

A Dráva-Száva közét polgárosította, katonailag és egyházilag szervezte, Zágrábban püspökséget alapított. A Csehországgal való határt is megállapította. ^{Ref, 140-141 old.}

Horvátország bekebelezése

Bizánccal és Velencével szemben, Horvátország mindinkább a magyar királynál keresett oltalmat, annál is inkább, hogy Zolomér horvát király neje, Ilona a László nővére volt. Amikor Zolomér fiúörökös nélkül halt meg, Ilona és a horvát urak, amelyek a római egyház felé hajlottak egyenesen arra kérték Lászlót, hogy vegye birtokba az országot. 1091-ben László hatalmas sereg élén vonult be Horvátországba. Erős ellenállásba ütközött, mivel a görög egyháznak sok híve volt a köznép között. Heves harcok után meghódította az ország nagy részét és a tengermelléket. Az új birtok kormányzását az alig 20 éves unokaöccsére, Álmosra bízta. ^{Ref, 143 old.}

1095 július 24-én, amikor cseh-morva rokonsága viszályainak rendezése céljából a cseh határra indult, I. László király megbetegedett és a cseh-magyar határ közelében meghalt. Először a somogyvári apátságban temették el, majd 1113-ban, kívánságának megfelelően, holttestét átvitték Nagyváradra és az általa építtetett székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Sírja később királyi zarándokok búcsúhelyévé vált. ^{Ref, 148 old.}