I. Géza magyar király

Miután I. András király testvérének, Bélának ígérte a trónt, gyermekei születtek: Salamon, Dávid és Adelheid. Ígéretét megszegve, a koronát Salamonra szerette volna hagyni, így kapcsolata egyre inkább megromlott Bélával. Külpolitikája megváltozott. I. Iszaakiosz bizánci császárral az országra nézve hátrányos egyezséget kötött. Öt éves fiát, Salamont 1057-ben megkoronáztatta és a 10 éves Juditot, III. Henrik német-római császárnak, egykori ellenfelének a leányát hozatta számára feleségül. Mivel Salamon trónját Bélától féltették, az udvarban egyre inkább megszaporodtak Béla ellenségei. Élete is veszélybe került, amire magyar hívei hívták fel Béla figyelmét. Ekkor Béla herceg családjával, Géza, László és Lambert fiaival együtt lengyel földre, rokonához, II. Boleszló herceghez menekült, ahonnan 1060-ban lengyel segítséggel tért haza. Azonban András segítségére jelentős német had sietett; így kitört a testvérháború. A magyarság Andrást és Salamont, a német befolyás képviselőit cserbenhagyta, és Bélahoz csatlakozott. András cseh-német segélyhadával együtt akkora vereséget szenvedett, hogy Béla még vezéreit is foglyul ejtette, maga András pedig életét vesztette. Holttestét az általa alapított tihanyi monostorban helyezték nyugalomra, míg neje gyermekeivel együtt a német udvarba menekült. ^{Ref, 128-129 old.}

1060-ban Bélát Székesfehérváron megkoronázták. Királyságát örömmel üdvözölte az ország, és épp olyan derék uralkodóvá vált, mint amilyen jeles hadvezér volt. Új monostorokat alapított, ezüstből pénzt veretett, a vásáron eladásra kerülő árucikkek árát hivatalból állapította meg, ezáltal oltalmat nyújtott a köznépnek a kereskedőkkel és mesteremberekkel való üzletelésben. Gondoskodott a vasárnap megszenteléséről, így a vásárokat vasárnapról szombatra helyezte át. Az ország békés fejlődését azonban újra a németek fenyegették. Salamont, a törvényes királyt akarták visszahelyezni a trónra, ami ürügyül szolgált Magyarország leigázására. Béla ezúttal is gondosan előkészítette a védelmet, és a német hadak a határon erős ellenállásba ütköztek. Azonban ő végzetes sérülést szenvedett, és 1067 szeptember 11-én befejezte fényes pályáját. Az Árpádok egyik legkiválóbb alakja, az uralkodói és katonai erények megtestesítője, országának igazi jótevője volt. Halála után legidősebb fia, Géza vette át a hadak vezetését, de nem tartott igényt a trónra, hanem testvéreivel együtt lengyel rokonaihoz menekült. Így Salamon harc nélkül vonult be Székesfehérvárra, és birtokba vette a királyi hatalmat. ^{Ref, 129-131 old.}

Amint a német hadak kivonultak az országból, Géza egy lengyel sereggel ismét hazajött, de nem azért, hogy a koronát megszerezze, hanem hogy szülői örökségét, a hercegséget megkapja. 1068 január 20-án megkötötték a békét. Géza testvéreivel együtt elismerte Salamon királyságát, aki átadta nekik apjuk részfejedelemségét. Bár a németek helyezték Salamont a trónra, a császári rokonság folytán nem kérték a német felsőbbség nyílt elismerését, így Magyarország Salamon alatt is független maradt. Azonban az idegenek újra elszaporodtak a királyi udvarban, akik a királyt Géza és testvérei ellen bújtogatták. Ők ellenben segítették Salamont, és hadakoztak is helyette: hol a nyugati határszélen rakoncátlankodó csehek ellen harcoltak, hol Horvátországban védték meg Zolomér királyt lázongó alattvalóitól. ^{Ref, 131-132 old.}

1068-ban a kunok, Ozul vezérrel az élükön betörtek Erdélybe, és Bihar, valamint Szatmár vármegyéket dúlták. Salamon király, Géza és László hercegek összevonták hadaikat és a gazdag zsákmánnyal már visszavonuló félben levő kun sereg után siettek. A mai Kerlésnél, a Sajó völgyében érték utol őket, ahol nagy részüket kardélre hányták. A sok cserfa miatt a csata helyszínét Cserhalomnak nevezték el. László herceg, a későbbi szent király észrevette, hogy egy kun lovas elrabolt egy fiatal nőt, a krónikák szerint a Nagyváradi püspök leányát, ugyanis ekkor még házasodhattak a római katólikus papok. László üldözőbe vette, párbajban legyőzte, és szép foglyát kiszabadította. ^{Ref, 132-133 old.}

1071-ben besenyők törtek be az országba délen, a Bizánci birodalmon át. Valószínüleg a görögök irányították őket Magyarországra. Ezt megtorlandó, Salamon király a határhoz vonult és bevette Nándorfehérvárt; ekkor lobogott először magyar zászló e vár fokán. A csata hőse azonban Géza herceg volt, ami fájt a királynak, és ettől fogva nem leplezte a Géza és testvérei ellen érzett irigységét. Az 1072-es hadjárat alatt Géza életét fenyegetve látta, ezért otthagyta a király táborát, birtokaira vonult, és Lászlót lengyel segítségért küldte. Csak életét és birtokait kívánta megmenteni. Amint a király ezt biztosította, Géza 1073-ban meglátogatta, és egyezséget kötöttek. Salamon 1074-ben mégis Gézára tört, akinek testvére, László a segítségére sietett. A testvérek 1074 március 14-en, Mogyoródnál döntő csatát vívtak Salamonnal, amelyben a királyi sereg a német és cseh segítséggel együtt vereséget szenvedett. Ezt követően Salamon az övéivel együtt Németországba futott. ^{Ref, 133-134 old.}

Amint Salamon külföldre menekült, a trónt megüresedettnek tekintették, és Gézát királlyá koronázták. Salamon ifjú sógóra, IV. Henrik német-római császár segítségével megkísérelte visszaszerezni a trónt, és seregével Vácig hatolt az országba, de onnan eredménytelenül kellett visszafordulnia. Ezután Salamon a szentszékhez fordult segítségért, de ekkor VII. Gergely volt a pápa, aki minden erejével azon fáradozott, hogy kivonja a szentszéket a császári befolyás alól és hogy kieszközölje az egyház fennhatóságát a világi hatalommal szemben. A pápa összefogott a magyarokkal a császár ellen folytatott küzdelemben. A császári udvarral folytatott ellenségeskedés Gézát a bizánci udvarhoz is közelebb hozta. Nemsokára feleségül vette Szünadéné bizánci hercegnőt, és Dukász Mihály bizánci császártól koronát kapott, amelyet később István király koronájával összeforrasztottak. E korona mindmáig a magyarság egyik legősibb kincse, és az önálló magyar államiság jelképe. ^{Ref, 135-136 old.}

I. Géza király vitéz harcos, apjának méltó utódja, Magyarország érdekeinek lelkes képviselője volt. Országa keleti és nyugati politikáját egyaránt éleslátással vezette, és olyan szoros viszonyba került a szentszékkel, amilyenben egyik elődje sem állt. Alig 33 éves korában, 1075 április 25-én váratlanul elhunyt. Vácon temették el. Két kisfia volt, Kálmán és Álmos, azonban a nálunk is meghonosodni kezdő szláv szokás szerint a trónt a királyi család legidősebb tagja, Géza öccse, László herceg örökölte. ^{Ref, 137 old.}