A várbirtokok visszavétele
IV. Béla király 1235. október 14-i koronázása után haladéktalanul nekilátott a királyi tekintély helyreállításához és az ország rendjének megszilárdításához. Legfőbb célja az urak megfékezése volt, akik az előző évtizedek zűrzavarát kihasználva mértéktelenül meggazdagodtak és szinte teljesen kisajátították a közhatalmat. Béla szigorú vizsgálatokat rendelt el a korábban elpazarolt vagy önkényesen lefoglalt várak és kincstári javak visszaszerzésére. A király biztosai minden vármegyében megjelentek, és a helyi püspök vagy más főpap elnöklete alatt vizsgálták felül a birtokviszonyokat, nem kímélve még az egyházi kézben lévő rablott javakat sem. Ref, 295. old.
A szigorú reformok és a birtokok visszavétele komoly feszültséget szült a papság és az udvar között, sőt 1236 elején egyes főpapok még a pápánál is panaszt tettek a király eljárása miatt. Akadtak azonban olyan támogatói is, mint a tudós Gergely győri püspök, aki mindvégig hű maradt a királyhoz, és még Rómába is elutazott, hogy megvédje Bélát a rágalmakkal szemben. A király az udvari életet is átalakította: a királyi méltóság fenségének megóvása érdekében elrendelte, hogy jelenlétében a főpapokon kívül senki sem ülhet le. Ref, 295. old.
A Bulcsú-féle erőszak
A 13. század közepére a Magyar Birodalom belső rendje és fegyelme súlyosan megrendült, és ez az erkölcsi válság még az egyház legmagasabb köreit is elérte. Jól példázza ezt Bulcsú csanádi püspök esete, aki 1236-ban valóságos magánháborút indított a bizerei apátság ellen, miután bizonyos kegyúri kérdésekben összekülönbözött az apáttal. A püspök katonáival megostromolta és elfoglalta a monostort, majd az apátot harminckét szerzetesével együtt láncra verve börtönbe vetette. A helyükre saját emberét ültette, akit azonban később a pápai követ – mint bizonyított gonosztevőt – elűzött a kolostor éléről. Ref, 296. old.
IX. Gergely pápa parancsba adta Bulcsúnak, hogy azonnal engedje szabadon a foglyokat. Amikor a püspök megtagadta az engedelmességet, Rómába idézték, ám ő oda sem ment el. Bár végül látszólag kibékült az apáttal, és esküvel ígérte meg a béke megtartását, néhány hét múlva csapatai ismét rátörtek a kolostorra. A támadás során megölték az apátot, annak inasát és egy vendéget is, több szerzetest pedig súlyosan megsebesítettek. A gyilkosságok ellenére a püspök haláláig a székében maradhatott. E belső viszályok és hatalmaskodások alapjaiban gyengítették IV. Béla király tekintélyét és az állam egységét. Ref, 296. old.
